Júl
03
2013

Dier Blog!

sziasztok!

 

Hát akkor kint vagyok.. Nagyon sok érzés keletkezett bennem, amióta kint vagyok; többek között jók, de van számtalan rossz is.

az első négy hetem csodás volt, nagyon megszerettem a társaságot, sokat nevetek velük és úgy látom ez egy remek csapat.

A nyelvórák eleinte nem voltak olyan jók, de idővel kaptam két új tanárt és az egyik nagyon bevált, így élveztem az órákon való részvételt és tanulgatást. sok felé elmentünk, mindenkinek volt olyan részlet amikor felcsillant a szeme és azt mondta, hogy szép nagyon ami akár lehetett kilátás, vagy egy szuvenír esetleg  egy emlékmű. Voltak/vannak nézeteltérések,de mindig sikerült ezt küszöbölni, még ha nehéz is volt . Amikor megtudtam, hogy ott fogok dolgozni ahol a Márk is volt örült a szívem, hogy kaptam annál a cégnél én is esélyt. Úgy gondoltam, jól fogom érezni magam munka közben, vártam is az első munkanapot.. De sajnos tévedtem. Az ötödik munkahétnél tartunk és ma odáig jutottam az érzéseimmel a cég iránt, hogy a kapunál vissza fordultam ma reggel azzal a gondolattal, hogy egyszerűen képtelen vagyok átlépni a kaput. Nagyon csalódás nekem ez a munkahely, majdnem minden nap idegesen jöttem haza, amunka amit adtak első kettő v három napban az nagyon kiborított, mert én ide szerszámkészítőnek jöttem ki de titkárnőnek éreztem magam. Hopp hamár itt tartok semmi újat nem mutattak nekem, nem fejlődtem a nyelvóra óta semmiben, egyre inkább magamba zuhanok nap mint nap, félek, ha tovább ott maradok a munkahelyen, teljesen megőrülök.

Sajnálom, de nem vagyok képes most többet írni, majd egy napon..

Üdv.: spikee

Szerző: spikee; Kategória: Egyéb |

Nincs hozzászólás »

RSS feed a bejegyzés hozzászólásaihoz. TrackBack URL

Szóljon hozzá most!